A sors fintora. Derült égből villámcsapás.Mégis utazok.
Mikor? Hova?
Nem tudom. Nyáron. Olaszországba vagy Angliába. Persze au-pairként. Egyelőre nem is tudok dönteni, de húz a szívem a tésztaevőkhöz, csak olyan keveset tudok erről az országról. De hát végül is azért van ez az egész, hogy új helyeket és országokat ismerhessünk meg.
Úgyhogy legyen.
Bevonzottam: annyira vágytam arra, hogy minél hamarabb mehessek, és arra, hogy mehessek az USA-ba, de ugyanakkor elég jó anyagom legyen oda ahhoz, hogy válogathassak a családok között, hogy megtörtént. Hihetetlen, és mégis elhiszem, és furcsa mód nem lebegek méterekkel a föld fölött. Jobb is, csak beverném a fejemet a plafonba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése