Olyan megnyugtató az érzés, hogy annak ellenére, hogy nem jöttek és jönnek össze azonnal a dolgaim, még mindig úgy gondolom, hogy megyek. Előbb vagy utóbb, de megyek.
A jogsi olyannyira csúszik, hogy még az is lehet, hogy idén nem is sikerül megszereznem (tudniillik állam bácsi elküldte a vizsgabiztosok 99,9%-át imádott fővárosunkból). A nyaramat itthon fogom tölteni, bár az még kérdéses, hogy az országon belül hol. Az is lehet, hogy egy tanulmányi ösztöndíjat is megpályázok, ami a Trinitiy College-be szól egy évre, Hartford-nál.
Mindegy is, de valahogy csak elvisz az utam Amerikáig.
