Fél lépés előre

New York, East 40th Street, 2006

Hasonló helyzetben (vagy sokkal inkább lelki állapotban) vagyok, mint amikor az ember "egyik szeme sír, a másik meg nevet". Megkaptam az időpontomat az ügynökségnél, éppen egy hét múlva, délután kettőre. Boldog vagyok, hogy egy fél lépéssel közelebb vagyok az álmomhoz, örülök, hogy végre történt valami, de közben rettenetesen félek is. Jövő hétfőn könnyen dugába dőlhet minden. Mióta kezdem úgy érezni, hogy elég nagy bennem az elhatározás ahhoz, hogy ez ne legyen akadály, azóta elkezdtem attól rettegni, hogy külső tényező fog megakadályozni abban, hogy sikerüljön ez az egész. Szinte látom a buktatót, érzem a hasamban azt az érzést amikor lezuttyansz egy nem várt lépcsőfokon. Lehet, hogy fel kellene rá készülnöm lelkiekben, de az is lehet, hogy jobban tenném, ha nem magyaráznám be magamnak. (Vagy ha úgy jobban tetszik, nem vonzanám be.) Nem aggódok az angol miatt, annál inkább a jogsi és vezetési tapasztalat, a korom, és a rejtett kis költségek miatt.
Nem is tudom, hogy "találkoztam"-e olyan au-pair-rel a világhálón, aki 21 éves kora előtt vette a nyakába az óceánon túli kontinenst. Másrészről soha nem dolgoztam gyerekekkel. Voltam velük, játszottam velük, de megeshet, hogy ez édes kevés lesz, és nyárig nem tudom bepótolni ezt a hiányosságot, ugyanúgy, ahogy nem fogok tudni elég vezetési tapasztalatot sem szerezni. Na és ha mindez még kikerülhető lenne, akkor is lehet, hogy nagyobb "alaptőkére" lenne szükségem, mint amennyit megengedhetek magamnak, amennyit anélkül kockára tehetek, hogy utána nagyon megégetném magam, ha balul sülnek el a dolgok (mert ezzel következetesen számolok).

kivárni.

Tegnap sikeresen elküldtem a jelentkezési szándékomat az autósiskolának, remélem jövő hétre már válaszolnak, hogy azzal is tudjak tervezni, nem mellesleg pedig lássam, hogy hogyan tudom csinálni a második féléves órarendem mellett az órákat. 

Az ügynökségtől semmi hír a személyes elbeszélgetésről, pedig nagyon sokat jelentene, ha tudnám, hogy mi az, amivel nem ártana foglalkoznom még addig, hogy legyen esélyem kikerülni. 

Kicsit tartok tőle, hogy le akarnak majd beszélni az USA-ról, mert ahogy eddig láttam, azok a lányok, akik oda mentek, mind különböznek tőlem: legtöbbjük pár évvel elhagyta már a húszat, a családjuk valamelyik tagja messze él az országtól, szóval még személyiségüket tekintve is "mobilisabbak" nálam, és úgy egyáltalán azt a benyomást keltik az emberben, hogy mások. Azért, mert olyan fantasztikus dolog történik velük, hogy rögtön azt gondoljuk, ők biztosan nem olyanok, mint mi, hiszen, ha így lenne, szembe kellene néznünk a ténnyel, hogy akár mi is ott lehetnénk, csak rajtunk múlik. 

az első előtti lépések

*Jess vagyok, szeptemberben töltöttem be a tizenkilencet, első évemben hallgatom a pszichológiát a fővárosban és idén szeptembertől szeretnék au pairként külföldön tölteni egy évet.*

Az egész ámokfutás a fejemben már hónapokkal ezelőtt kezdetét vette. Először csak finoman bontakozott ki az érzés, majd realizálódott a gondolat, hogy el akarok menni. Akkor még azt hittem, hogy megelégszem azzal, ha utazhatok egyet valahova, ahol még nem jártam. Ha megnézhetek magamnak egy másik országot. 

Azóta formálódott a gondolat, gigászira erősödött az érzés, és megfogalmazódott a terv. Konkrétan tudom, hogy mit akarok, hogyan, mikor és meddig. Van egy álmom, egy célom, ami nincs kőbe vésve, de támpontot ad ahhoz, hogy elindulhassak felé. 

Szeptembertől szeretnék egy évet az Amerikai Egyesült Államok nyugati partjain tölteni, mint au pair. A héten vettem fel a kapcsolatot egy ügynökséggel, és remélem, hogy a jövő héten már a személyes beszélgetésre is sort keríthetünk. 

De vegyük csak sorra, hogy mi mindent kell elintéznem és elérnem ahhoz, hogy esélyem legyen megvalósítani az álmaimat! 

1. Az egyik legfontosabb, hogy megszerezzem a jogosítványt. Már utánanéztem és kérdeztem, úgy tűnik még februárban sikerül majd elkezdenem az elméleti részét. 

2. Referenciákat kell gyűjtenem, persze főleg a gyerekfelügyelettel kapcsolatban. A legjobban azzal járnék, ha  addig találnék Pesten ilyesmi munkát. 

3. Az egészségügyi papírokat ráérek később beszerezni, hiszen elévülhetnek. 

4. Na és persze főzni, sütni! :)