Tegnap sikeresen elküldtem a jelentkezési szándékomat az autósiskolának, remélem jövő hétre már válaszolnak, hogy azzal is tudjak tervezni, nem mellesleg pedig lássam, hogy hogyan tudom csinálni a második féléves órarendem mellett az órákat.
Az ügynökségtől semmi hír a személyes elbeszélgetésről, pedig nagyon sokat jelentene, ha tudnám, hogy mi az, amivel nem ártana foglalkoznom még addig, hogy legyen esélyem kikerülni.
Kicsit tartok tőle, hogy le akarnak majd beszélni az USA-ról, mert ahogy eddig láttam, azok a lányok, akik oda mentek, mind különböznek tőlem: legtöbbjük pár évvel elhagyta már a húszat, a családjuk valamelyik tagja messze él az országtól, szóval még személyiségüket tekintve is "mobilisabbak" nálam, és úgy egyáltalán azt a benyomást keltik az emberben, hogy mások. Azért, mert olyan fantasztikus dolog történik velük, hogy rögtön azt gondoljuk, ők biztosan nem olyanok, mint mi, hiszen, ha így lenne, szembe kellene néznünk a ténnyel, hogy akár mi is ott lehetnénk, csak rajtunk múlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése