Annyira végzetszerűen képesek működni a dolgok, hogy néha legszívesebben csak hátradőlnék és nézném... Valahol bujkál bennem egy apró lény, aki mindenáron rá akar szabadulni a világra. Az egészre, nem csak arra a kis szeletére, amit innen láthatok belőle. Én pedig lassan hagyom, hogy vigyen magával.
Szóval Anglia vár rám, bár valószínűleg nem, mint aupair. Azt kénytelen kelletlen Amerikának tartogatom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése